Hírek, információk
2010-09-21
Mi és meddig hajtja tovább az arany árát?
Napi Gazdaság, 2010-09-20
Töretlenül emelkedik az arany ára a nemzetközi piacokon, de a folytatást illetően már megoszlanak a vélemények.
Szó sincs buborékról az arany piacán a feltehetően nem teljesen elfogulatlan, a kistermelőket tömörítő Arany Világtanács múlt heti jelentése szerint, míg mások arra hívják fel a figyelmet, hogy a tartalékolási funkció hajtotta növekedésnek előbb-utóbb vége szakad. Az elmúlt hét eseményei a további erősödést jóslókat igazolta. Hétfőn - többnapi folyamatos csúcsdöntést követően - egy unciáért már 1280 dollárnál többet is kellett adni, mert a piac úgy látta, hogy az alacsony kamatkörnyezet, a piaci likviditás növekedése és a gyengülő dollár egyaránt árfelhajtó tényező lesz rövid távon. Az indoklás csupa spekulatív megfontolást említ, ami viszont éppen a buborékelmélet híveit igazolja.
Ezzel szemben a világtanács elemzése a fundamentális tényezőket részesíti előnyben. Eszerint az arany piacán éppúgy Kína kereslete a meghatározó, mint az olajnál. Kínában sokáig tiltották a befektetési célú aranyvásárlást, és amióta ezt 2001-ben feloldották, folyamatosan nő a kínai magánszemélyek tulajdonában álló aranykészlet. Az egy főre jutó arany mennyisége azonban még mindig nem éri el az európai, de még a vietnami szintet sem, így bőven van tere az emelkedésnek.
A tanulmány másik fontos megállapítása, hogy az ipari célú aranyvásárlás is emelkedik a közeljövőben, mert a chipgyártás felszálló ág előtt áll, és az elektronikai ágazat a nemesfém egyik legnagyobb felvásárlója. Harmadik tényezőként a tanulmány a jegybankok aranykeresletét említi. Tény, hogy több ország jegybankja vásárolt az utóbbi időben aranyat, de ez csak akkor lenne érdekes, ha tudnánk, hogy mennyit adott el.
A másik oldalon azok állnak, akik szerint a spekulatív vásárlás mozgatja a piacot, divatos szóval tehát buborék alakult ki az arany piacán. Az utóbbi időben hajlamosak vagyunk mindenben buborékot látni, de az tény, hogy az arany ára az ipari célú felhasználásnak a válság kitörése óta tartó csökkenése ellenére emelkedett az elmúlt két évben több száz százalékkal, ami legalábbis elgondolkodtató. Ráadásul a luxusipar sincs a legjobb bőrben az utóbbi időkben, márpedig ennek vásárlóközönsége és annak fogyasztási szokásai feltehetőleg mutatnak némi hasonlóságot az arany keresletével.
Az ár tehát legalábbis részben a fundamentális tényezőkkel szemben emelkedik, ami viszont nem jelenti azt, hogy a kereslet egyik pillanatról a másikra megszűnhet vagy számottevően csökkenhet. A megtakarítási vagy befektetési célú vásárlás ugyanis, ha tetszik, ha nem, maga is fundamentális tényező, amennyiben képes tartósan befolyásolni az árszintet.
Szó sincs buborékról az arany piacán a feltehetően nem teljesen elfogulatlan, a kistermelőket tömörítő Arany Világtanács múlt heti jelentése szerint, míg mások arra hívják fel a figyelmet, hogy a tartalékolási funkció hajtotta növekedésnek előbb-utóbb vége szakad. Az elmúlt hét eseményei a további erősödést jóslókat igazolta. Hétfőn - többnapi folyamatos csúcsdöntést követően - egy unciáért már 1280 dollárnál többet is kellett adni, mert a piac úgy látta, hogy az alacsony kamatkörnyezet, a piaci likviditás növekedése és a gyengülő dollár egyaránt árfelhajtó tényező lesz rövid távon. Az indoklás csupa spekulatív megfontolást említ, ami viszont éppen a buborékelmélet híveit igazolja.
Ezzel szemben a világtanács elemzése a fundamentális tényezőket részesíti előnyben. Eszerint az arany piacán éppúgy Kína kereslete a meghatározó, mint az olajnál. Kínában sokáig tiltották a befektetési célú aranyvásárlást, és amióta ezt 2001-ben feloldották, folyamatosan nő a kínai magánszemélyek tulajdonában álló aranykészlet. Az egy főre jutó arany mennyisége azonban még mindig nem éri el az európai, de még a vietnami szintet sem, így bőven van tere az emelkedésnek.
A tanulmány másik fontos megállapítása, hogy az ipari célú aranyvásárlás is emelkedik a közeljövőben, mert a chipgyártás felszálló ág előtt áll, és az elektronikai ágazat a nemesfém egyik legnagyobb felvásárlója. Harmadik tényezőként a tanulmány a jegybankok aranykeresletét említi. Tény, hogy több ország jegybankja vásárolt az utóbbi időben aranyat, de ez csak akkor lenne érdekes, ha tudnánk, hogy mennyit adott el.
A másik oldalon azok állnak, akik szerint a spekulatív vásárlás mozgatja a piacot, divatos szóval tehát buborék alakult ki az arany piacán. Az utóbbi időben hajlamosak vagyunk mindenben buborékot látni, de az tény, hogy az arany ára az ipari célú felhasználásnak a válság kitörése óta tartó csökkenése ellenére emelkedett az elmúlt két évben több száz százalékkal, ami legalábbis elgondolkodtató. Ráadásul a luxusipar sincs a legjobb bőrben az utóbbi időkben, márpedig ennek vásárlóközönsége és annak fogyasztási szokásai feltehetőleg mutatnak némi hasonlóságot az arany keresletével.
Az ár tehát legalábbis részben a fundamentális tényezőkkel szemben emelkedik, ami viszont nem jelenti azt, hogy a kereslet egyik pillanatról a másikra megszűnhet vagy számottevően csökkenhet. A megtakarítási vagy befektetési célú vásárlás ugyanis, ha tetszik, ha nem, maga is fundamentális tényező, amennyiben képes tartósan befolyásolni az árszintet.
