Az arany iránti kereslet egyre nő a világon. Kelet-Ázsia, az indiai szubkontinens és a Közel-Kelet 2007-ben például a világpiaci kereslet 72 %-át adta. Jelenleg öt ország – India, Kína, USA, Szaúd-Arábia és Törökország – társadalmi/gazdasági és kulturális igényeinek tulajdonítható a kereslet 55 %-a. A keresleti oldalon még ma is az ékszerpiac áll a vezető helyen (70 %), melyhez nagyban hozzájárul India kulturális és vallási okokra visszavezethető igénye, de Kína is jelentős potenciállal rendelkezik a jövőre vonatkozóan. 11 % az ipari felhasználók igénye (fogászat, informatika stb.). 12 %-ot képviselnek a magánbefektetők és 7 %-ot a bányavállalatok.
Az elmúlt években jelentősen megnőtt a befektetői igény, 2003 óta a kereslet növekedésének legfőbb forrása. Sokféle igény és motiváció vezérli az embereket és az intézményeket, amikor nemesfémbe fektetnek. Azonban a növekvő befektetői igények mozgatórugója a világon mindenütt egyértelműen az aranynak az infláció, a bizonytalanság, instabilitás elleni védelmi képessége és kockázatmentessége.
A kínálati oldal 62 %-át a bányászati kitermelés, 23 %-át az újrahasznosított arany (pl. törtarany, beolvasztott ékszerek, ipari „hulladék”), 15 %-át a központi bankok aranykészlete adja.
A föld feletti aranykészlet becsült tömege kb. 155 500 tonna, értéke pedig kb. 3 ezermilliárd dollár. A teljes, globális bányászati kitermelés viszonylag stabil, átlagosan kb. 2.525 tonna. Új bányák nyitása és a kitermelés rendkívül költséges (gyakran 3 tonna érc kifejtése néhány grammnyi aranyat eredményez csak), és viszonylag hosszú az átfutási időt – akár 10 év – vesz igénybe, ezért a bányászati termelés növekedése nem várható. Bár több bank növelte az elmúlt évtizedben aranytartalékát, a szektor egészére mégis az eladás volt jellemző, ami 2003-2007 között átlagosan 520 tonna éves forgalmat jelentett. (A világ legnagyobb aranytartalékkal rendelkező 15 bankja között 1999 óta érvényben lévő megállapodás szabályozza az értékesítéseket.)
Az arany likvid, időtálló, értékálló, konzervatív befektetés. Az aranytömb, aranyrúd mindig a befektető személyes tulajdonában van, bármikor készpénzzé tehető, akár külföldön is.
Az arany mindig a gazdagság, az anyagi érték, a hatalom mércéje volt. A nemesfémek univerzális fizetőeszközök – a nap 24 órájában, mindenhol a világon. Ezért fontos, hogy most az Ön számára is lehetővé válik a napi árfolyamon alapuló vétel-eladás.
Történelmi háttér
Bizonyos javak - amelyeket elsősorban a cserére való alkalmasságuk tett értékessé az emberek számára (bőr, só, gabona, ékszer, stb.) -, egy idő után általános csereeszközzé váltak. Ezek a javak - amellett, hogy széles körben keresettek voltak, még olyan egyéb tulajdonságokkal is rendelkeztek, amelyek megkönnyítették a csere lebonyolítását.
Ezek a tulajdonságok:
- a forgalomképesség az oszthatóság
- a tartósság
- a könnyű felismerhetőség
- az egyneműség
Ezeknek a követelményeknek legjobban a nemesfémek (arany, ezüst) feleltek meg és végül kiszorították a forgalomból az egyéb, csereeszköz szerepét betöltő javakat. Közülük világméretekben elsősorban az arany töltötte be a pénz szerepét a múlt század közepétől századunk első harmadáig.
Mint fizetési eszköz, az első aranypénzt i.e. a XVII században az egyiptomiak verték. Azonban a valódi kereskedelmi jelentősége a görögök által terjed el az i.e. VII században.
A bankok megjelenésével egy bank akkor volt hitelképes, erős, megbízható, ha páncéltermében kellő mennyiségű aranykészletet halmozott fel tőke gyanánt. Egy ország gazdagságát is a felhalmozott aranykészlete alapján ítélik meg.
A pénz kialakulásakor, amikor még a pénz önmaga is áru volt, akkor a különböző országok fizetőeszközeinek arányát könnyen meg lehetett határozni. Például "A" ország pénzérméje 10 gramm aranyat tartalmazott, "B" országé 5 grammot, akkor az ún. aranyparitás szerinti érték: 1:2. (Az aranyparitás azt mutatja meg, mekkora a pénzérme aranytartalma.) Az árfolyam ekkor a két pénzláb aránya volt. (Pénzláb: hány aranyérmét vehetek 1 kg tiszta aranyból.) Ekkor valamennyi ország pénzrendszere azonos elven működött. Ez volt az aranyérmerendszer, mely 1914-ig tartott. 1922-ben a genfi konferencia keretében megpróbálták visszaállítani az aranyérmerendszert. Amelyik országban sok volt az arany mennyisége, ott aranytömb, aranyrúd rendszer jött létre, ahol kevés, ott arany devizarendszer. 1934-ben először állapították meg a dollár és az arany közötti viszonyt (1 uncia arany = 35 dollár). A második világháború után összeomlott a pénzügyi rendszer, az új pénzügyi rendszerre két javaslat is született. Az új rendszer 1944-ben Bretton Woodsban született meg, mely szerint a dollár a kulcsvaluta, amely aranyra átváltható. Az összes többi valutát rögzítették a dollárhoz képest. Egyes országok fizetőeszközeinek ún. fiktív aranytartalma volt, amely azt jelentette, hogy deklarálták a pénzegység aranytartalmát.
Például a forint bevezetésekor 1 forint egyenlő volt 0,0757 gramm arannyal, de ugyanakkor nem lehetett átváltani aranyra (érdekességként 1 kg arany 13.210 forint volt, 1 USD pedig 11,74 Ft-ot ért).
A problémát az okozta, hogy az előre rögzített árfolyamértéktől nem térhettek el az értékek. Mivel az inflációt nem lehetett kikerülni, ezért a paritások változatlanságát sem tudták sokáig fenntartani. A dollárbetétek kezdtek felhalmozódni, így a fejlettebb országok a dollár árfolyamának védelmére létrehoztak egy egységet (Arany Pool). Kettévált az aranynak a monetáris ára (1 uncia arany = 35 dollár) és a piaci ára. Az Arany Pool próbálta megakadályozni, hogy magasabb legyen a piaci ár a monetárisnál. 1971-ben Nixon leértékelte a dollárt és átmenetileg szüneteltette az átváltást. 1976-ban végleg demonetizálták az aranyat, azaz megszűnt a dollár és az arany közti átváltás. Ekkortól beszélünk mai vagy modern pénzről.
Más befektetési termékekhez képest az aranytömb, aranyrúd abban is különleges, hogy a befektetés tárgya ez esetben fizikailag is birtokunkba kerül.
2004. május 1-e, az Európai Unióhoz való csatlakozás számos gyökeres változást hozott hazánkban. Ezek között volt a befektetési célú arany kereskedelmének újbóli megteremtése.
Utoljára a II. világháború előtt volt lehetséges hazánkban, hogy bárki szabadon aranyat vásároljon befektetési célból. A rendszerváltás szele is érintetlenül hagyta az aranypiacot, 1990 után is csak 25 százalékos áfával, 35 százalékos fogyasztási adóval terhelt áron lehetett aranyat vásárolni. Így befektetésre továbbra sem volt alkalmas. Az aranykereskedelem gyakorlatilag csak ékszerkereskedelmet jelentett.
Napjainkban a befektetési célú arany vonzereje - feltételezett értékállósága mellett - a speciális adószabályozásban rejlik. Az Európai Uniós csatlakozást követően hazánk az EU jogharmonizációjának keretében átvette az Unió áfa-szabályozását, amely kiemelt figyelmet fordít a befektetési célú aranytermékekre. A mai hazai jogszabályok alapján a befektetési aranyat sem áfa, sem fogyasztási adó nem terheli. Szintén adómentes a befektetési célú arany Közösségen belülről történő termékbeszerzése és importja.
Befektetni gyakorlatilag bármibe lehet, amitől a jövőben hasznot remélünk. Tehetjük a pénzünket részvényekbe, állampapírokba, gabonába, devizába, aranyba.
Az arany széles körű funkcionalitását, ideértve az aranynak, mint befektetési eszköznek a jellemzőit, a kereslet és kínálat dinamikája határozza meg. Arannyal kereskedni, vagy aranyba és ezüstbe fektetni ma egy felértékelődött igény, a befektetők a tudatos portfólió-építés jegyében vásárolják az aranyat.
Nem csak azért, mert bizonytalan a hazai gazdaság, a nemzetközi pénzvilág helyzete, és a nemzetközi konfliktusok esélye. Azért is, mert aki félre tud tenni, vagy félre is akar tenni bizonyos céljai érdekében, az a biztonság mellett egy felfelé ívelő értéknövekményre számíthat.
Az aranyárak a nagyobb pénzügyi piacoktól - részben - függetlenül mozognak. A korreláció hiánya az aranyat kulcselemévé teszi bármely diverzifikált befektetési portfoliónak. A fizikailag birtokolt rúdarany – merthogy készpénzért be lehet szerezni, s azonnal készpénzre is váltható – különleges fajtája a kereskedésre alkalmas vagyontárgyaknak, mert mentes a tranzakcióban részt vevő másik fél okozta kockázatoktól.
A világon talán nincs még egy olyan piac, amely ekkora vonzerővel rendelkezik, mint az aranypiac. Az országok gazdagságuk tárházaként és nemzetközi pénzeszközként tekintenek az aranyra, míg a magánszemélyek a papírpénz napi bizonytalansága miatt igyekeznek védelemre találni benne. Az arany története évszázadokon át egyben a pénz története is volt, és mindez megfordítva is igaz. Nem véletlen tehát, hogy ez a fém kapta az általános értékmérő szerepét. Az arany létfontosságú gazdasági árucikk.
Jó befektetésnek számít az arany, mivel nincs olyan külső ráhatás, ami az értékét lefelé mozdítaná el tartósan.
A dráguló és inflálódó életben soha nem volt olyan nagy igény a vásárlóerő konzerválására mint napjainkban. Erre a nemzetközi valuták alkalmatlanok.
A pénzügyi válság következtében nem egy jegybank ismét a sárga fém felé fordult, ugyanis az aranytartalék puszta megléte is bizalmat szül. Ami a jegybankokra és a kormányokra érvényes, az nem lehet helytelen az egyes ember esetében sem. A tudatosan tervező szülők, nagyszülők a gyermekekről, unokákról és saját magukról történő gondoskodást előtérbe helyezve megtakarításaik jelentős részét kisebb-nagyobb aranytömbökben helyezik el.
|
|
