HÍREK, INFORMÁCIÓK

Hazavihetjük-e, ha aranyat találunk a Duna-parton vagy a Balatonban?

 

A világ legnagyobb aranyrögét 1869. február 5-én találta meg Ausztráliában két aranyásó, John Deason és Richard Oats, Victoria állam aranymezőin, egy fa gyökerei között, és a Welcome Stranger (Üdvözlünk, idegen) nevet adták a 72 kilogramm súlyú, 61 centiméter hosszú kincsnek. A két férfi Dunolly városába vitte a rögöt, hogy a London Chartered Bankban lemérjék, de az ércszikla akkora volt, hogy a mérleg túl kicsinek bizonyult hozzá, ezért több darabra törték, és csak az akkoriban készült rajzok alapján készített másolatokból tudjuk elképzelni eredeti méretét és formáját. Alig 10 ezer fontot kaptak érte, egy hasonló rög ma körülbelül 2 millió fontot, jelenlegi árfolyamon körülbelül 900 millió forintot érne. Az összeg azonban akkoriban is azonnal „milliomossá” tette a két szerencsevadászt.

 

A Welcome Stranger (Üdvözlünk idegen) másolata

Mivel a Welcome Strangert feldarabolták és aranytömbökké olvasztották, így a mostani rekorder aranyrög az 1983-ban Brazíliában talált Pepita Canaa (Kánaán-rög) a maga 61 kilogrammjával és a benne lévő 52,3 kilogramm arannyal. Bizonyos Júlio de Deus Filho bányász bukkant rá a brazil Pará állam Serra Pelada (Meztelen hegy) aranylelőhelyein. Eredetileg nagyobb volt, ám miközben próbálták kiemelni a földből, több darabra szakadt. A Kánaán-rögöt a Brazil Nemzeti Bank, a Banco Central do Brazil vásárolta meg 1984-ben (az összeg nagyságáról nem sokat tudni), és jelenleg Brazília szövetségi fővárosában, Brazíliában, a bank pénzmúzeumának (Museu de Valores do Banco Central do Brasil) Aranyszobájában látható.

A kérdés, ami mindenkiben ott motoszkál, nem más, mint hogy ha ránk mosolyog a szerencse, szép nyugodtan hazavihetjük és piacra dobhatjuk-e a talált kincset, vagy nem ennyire egyszerű a helyzet, és igényt tarthat rá valaki más is? 

Ahány hely, annyi aranyszabály

Az aranyban dúskáló Ausztráliában ahány állam, annyi szokás. Dél-Ausztrália területein, például Victoria államban, minden kiásott ásvány az állam tulajdona, mindegy, hogy hol csillan meg az aranyrög. Magához a kereséséhez pedig engedélyt kell kiváltani (mindössze 26 ausztrál dollárba kerül 10 évre). Az aranyat pedig fel kell ajánlani az államnak, aki vagy megvásárolja a nemesfémet, vagy nem, de tudni akar róla. A rekorder Welcome Stranger aranyrög idejében, 1869-ben, azonban még a megtalálóké volt minden tulajdonjog. Fel sem merült, hogy bárki más igényt tarthatott volna egy senki földjén kiásott aranyrögre. Így van ez ma is Nyugat-Ausztráliában: ha nem bányászati engedéllyel művelt területen vagy más magántulajdonú földön fedez fel valaki aranyat, vagy akár drágaköveket, megtarthatja a kincseket. Kevéssé valószínű, hogy bárki bármilyen engedéllyel bíbelődött volna az 1980-as évek elején a brazíliai Meztelen hegy „vadnyugati” aranylelőhelyein. És bár homályosak a részletek, a Kánaán-rögöt minden bizonnyal mint nemzeti kincset vásárolta fel és állította ki a Brazil Nemzeti Bank.

Amerikában – állami területeken – bizonyos mennyiségig szintén zsebre tehetik a talált kincseket a hobbista aranyásók, aranymosók, fémdetektoros vadászok. Ha nemzeti parkokban kutatnak drágaságok után, akkor azt belépőjegy ellenében tehetik meg. Ahogyan például 13 dollárért gyémántokat lehet felszedegetni a földről az arkansasi Crater of Diamonds State Parkban, akár milliós értékű darabokat is. Professzionális, gépesített aranykereséséhez azonban már engedélyt kell kiváltani az USA-ban.

Az Egyesült Királyságban mindenütt legális az aranymosás, de szitálás előtt engedélyt kell kérni a terület tulajdonosától. Ráadásul minden földben, vízben megbúvó arany és ezüst a „Mines Royal” kategóriába tartozik, azaz a korona tulajdona, és elvileg minden nagyobb lelet esetén kapcsolatba kell lépni a The Crown Estate-tel, az ország vagyonát számontartó és kezelő intézménnyel.

Az Egyesült Királyságban valaha talált legnagyobb aranyrög 85 grammot nyom, és egy skóciai folyóban bukkant rá egy inkognitójához ragaszkodó férfi, Perthshire megyében, 2016-ban. Douglas aranyrögként vált ismertté, értékét pedig több mint 50 ezer fontra (22 millió forintra) becsülik. Annak ellenére, hogy nemcsak a folyószakasz pontos helyét, de saját személyét is titkolja a szerencsés felfedező, az aranykincset bejelentette, ám azt nem tudni, mennyit kaphatott érte az államtól. Mindenesetre jelenleg a Glasgow-i Egyetem Hunterian Múzeumában látható a különleges darab.

Európa Eldorádója voltunk egykor

Bármilyen meglepő is lehet, de a Kárpát-medence a vadakon és halakon kívül aranyban és ezüstben is dúskált, annyira, hogy írásos és régészeti adatok alapján tudjuk, hogy már az ókorban is nemesfémeket termeltek ki az itt élő népek. Különösen az ókori rómaiak fókuszáltak a műfajra az időszámításunk utáni 1. századtól kezdődően. Erdélyben (Dacia provincia) és Pannónia földjén, a mai Mosonmagyaróvár és Győr közötti Duna-szakaszokon állítólag évente mintegy 800 kg fövenyaranyat mosattak ki rabszolgákkal.

Egészen a 19. század végéig Európa egyik vezető aranytermelői voltunk, annyira, hogy a 13. században innen származott az európai termelés 80 százaléka, a világtermelésnek pedig az egyharmada. De az európai ezüstnek egynegyede is a történelmi Magyarországról került elő. Ekkor évente körülbelül 1000 kilogramm aranyat és 10 ezer kilogramm ezüstöt termeltek a magyar bányák. Mátyás király korában már évi 1500 kilogramm aranyat, és 6000 kilogramm ezüstöt. A csúcson, a 19. század végén, a kitermelés aranyból elérte az évi 2-3 ezer, ezüstből pedig a 20-30 ezer kilogrammos mennyiséget. Azonban Trianon után Körmöcbánya, Selmecbánya, az erdélyi bányák, és jóformán minden gazdag arany- és ezüstlelőhely más országokhoz került.

Elvileg minden az államé, de…

Habár pár éve felröppent a hír, hogy állítólag annyi arany van a Börzsönyben, hogy ki lehetne fizetni belőle a teljes államadósságot, ebben a pillanatban egyetlen lehetőség van idehaza aranyat keresni:

Pár tucat szabadúszó rendszeresen mos is aranyat a Duna-partokon, ahonnan egy megfelelő helyről nagyjából

Habár a kézi aranymosás nem esik a bányatörvény hatálya alá, ennek ellenére a terület kezelőjétől – elvileg – engedélyt kell kérni. A Duna legtöbb partszakasza a helyi vízművek, a Balaton-part egyes szakaszai pedig az adott települések kezelésében áll. Mivel semmi nyoma tömeges aranyláznak, rekreációs célokból minden további nélkül lehet szitát forgatni, vagy a Duna-parton akár mosópadokra parti sódert lapátolni, és jelenleg úgy tűnik, azzal a pár morzsa arannyal nem foglalkozik a magyar állam. Amúgy a törvény szerint a hazai föld minden ásványkincse, így az arany is az államot illeti. Arra azonban nem volt példa az utóbbi időkben, hogy egy jelentősebb lelet kiugrassza a nyulat a bokorból, és kiderüljön, milyen is lenne a valódi joggyakorlat, ha valaki mondjuk egy félkilós aranyröggel büszkélkedne a közösségi médiában. 

 

(Borítókép: A szentendrei Pap-sziget kavicsos partja 2023. július 29-én. Fotó: Jászai Csaba / MTI)

Forrás: https://index.hu/tudomany/2024/02/22/hazavihetjuk-e-ha-aranyat-talalunk-a-duna-parton-vagy-a-balatonban/