Arany, ezüst, nemesfém forgalmazás

Föld tömegének mintegy 24%-a fém. Ebből mindössze hat-tízmilliomod rész arany. Talán ez az egyik oka annak, hogy az arany mindig is több volt egyszerű fémnél.

Alig akadunk népre, melynek történelmében az arany ne szerepelt volna. Az egyiptomiak már pénzként használták és az ékírásban olvasztótégellyel jelölték. IV. Thotmes királyuk idejében a leghíresebb aranybányák Nubiában voltak. Diodoros szerint II. Ramses idejében az egyiptomi bányák 32 millió mina aranyat adtak. A semiták szintén ismerték, bár saját maguknak aranybányájuk nem volt. Már Mózes említi, hogy a Paradicsom Pison nevű folyója az aranytermő Chavila tartományon folyik keresztül. Valószínű, hogy Chavila a görög Kolchis és Pison ennek folyója a Phasis volt, vagyis az a vidék, ahova a görög Argonauták az arany gyapjúért mentek. Bár Indiában igen kevés arany található, mégis ezt az országot ősidők óta aranyban bővelkedőnek hitték, ez a hit a középkorban általános volt és Európa lakosait azokra a nagy tengeri utakra sarkalta, melyek Amerika fölfedezésére vezettek.

Az arany legelső felhasználása az emberi test, ruházat és lakás felékesítésében nyilvánult (lásd Aranyművesség, Ötvösség). Szicíliai Diodorus és Hérodotos említik, hogy Babilonban a Bel templomában színarany bálvány ült színarany trónuson s ezen kívül ott még sok egyéb arany műtárgy is vala. Mesésnek mondják az egyiptomi, az asszír és a perzsa királyoknak, a föníciaiak, továbbá Salamon zsidó királynak és Krőzusnak aranygazdagságát. A delphi-i orákulum is sok arany kincset őrzött. Sok érdekes adatunk van a római császárok és patríciusok aranygazdagságáról is.

Az arany másik fontos felhasználása az aranypénz, mely e fémnek minden időben való nagy és állandó értékéből fejlődött a legfőbb csereeszközzé. Az első aranypénzt Kr. e. a XVII. században az egyiptomiak verték, azonban e találmánynak kereskedelmi jelentősége csak a görögök révén Kr. e, a VII. században lett.

Napjainkban is ez a nemesfém a pénzügyi élet mozgatórugója, s ezáltal minden gazdasági változás irányítója.

Az ezüst az arany után a legrégebben ismert nemesfém. Fém állapotban is előfordul, de többnyire, mint vegyület található érceiben. Rendkívül kedvelt anyag a szépsége, a tartóssága és a széles körű felhasználhatósága miatt. Több mint 6000 éve ismeri és használja az emberiség.

Története szorosan egybefonódik az aranyéval, mert az ezüst is előfordul elemi formában, és fényével már az ókorban felhívta magára a figyelmet. Ékszereket készítettek belőle, később pénzverésre használták. Az ókori Egyiptomban, amikor előállításra még csak az elemi formát ismerték, a két fém értéke megegyezett. Az Újbirodalom idején jellemzően 1:2 volt az értékarány az arany javára, ami III. Ramszesz idején (kb. Kr. e. 1200 körül) rövid idő alatt hirtelen lecsökkent. A rómaiak és a görögök is arany-ezüst ötvözetet használtak (80% arany-20% ezüst) amit elektrumnak neveztek. Az első arany és ezüst pénzérmék kb. Kr. e. VII. századból származnak, Rómában Kr. e. 217 verték az első ezüst pénzt. Az ókorban az ezüst Indiából, Perzsiából, de főleg Spanyolországból származott. A középkorban az ezüst bányászata kiterjedt Szászország, Csehország és Tirol területére. Amerika felfedezése után a legtöbb ezüst az Újvilágból származik.